Azért gyűltünk ma itt össze...
Ja, hogy ez nem az a szöveg, és amúgy sincs itt senki? Vagy mégis? Akkor kénytelen leszek pár szót mondani...
Jelen blog homoszexuális, meleg, fiúxfiú témájú írásokat tartalmaz, és erősen 18 éven felülieknek szól.
Akinek nem inge...azaz, ha nem érdekel, taszít, vagy bármilyen erkölcsi vagy egyéb meggyőződésedbe ütközik a téma, akkor kérlek, most távozz, hogy ne raboljuk egymás idejét és ne borzoljuk feleslegesen egymás idegeit.
És ha ezek után is elég elszánt vagy, hogy maradj, akkor remélem, találsz valami kedvedre valót!

Alex és Damian


Alex emlékezetébe – bár erre csak később döbbent rá – örökre beleégett a pillanat, amikor először meglátta Damiant.
Addig végtelenül nyugodt és tökéletes élete teljesen felfordul, ahogy egyre jobban megismeri Damiant, és hamarosan szembesülnie kell azzal, hogy amit addig gondolt a világról és magáról, nem éppen helytálló.
Damiant fogva tartják a démonai. A múlt vesztesége után megnyugvást remél az új helyen, nem akar új kapcsolatokba bonyolódni, az események mégis gyorsabban sodorják el, mint számít rá.
Mindketten küzdenek a kialakuló helyzettel, és bár a köztük létrejövő kapcsolat számos akadályt segít legyőzni, lassan rájönnek, hogy a szerelem olyan sötét mélységbe is taszíthatja őket, amivel nem biztos, hogy képesek megbirkózni…


Mit is mondhatnék? Nem sűrűn van beleszólásom abba, hogy mit írok. Náluk sem volt. A történet magja egyetlen zene és egyetlen jelenet. De én imádom őket (is) :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése