Huszonkettedik fejezet

– Ezt tényleg le akarod hozni az újságban? – nézett fel az igazgató a papírlapról. Alex határozottan bólintott. Még előző este elküldte a kész cikket az igazgatónak, és a férfi tanítás utánra berendelte magához, hogy beszéljenek róla.

Alex ebből gyanakodni kezdett, hogy az igazgató beleegyezése nem lesz elég, és az iskolatanácséra is szüksége lesz. Nem mintha bármi olyan lenne a cikkben, és bizonyos kereteken belül írhattak szexuális témáról, de lehet, hogy ez a cikk a téma miatt már nem tartozik abba a keretbe. Mi másért rendelte volna be az igazgató, ha egy válaszmailben is mondhatott volna igent vagy nemet? De úgy tűnt, a férfit mégiscsak valami más érdekli.

– Damian tud erről? Úgy vélem neki is van beleszólása. Még ha nem is említed név szerint…

– Még nem kérdeztem. Felesleges lett volna, ha nem hozhatom le.

– Biztos vagy ebben, Alex?

– Ki akarom húzni a méregfogukat. Úgyis mindenki tudja. De amíg csak találgatnak, addig céltábla vagyok, és ezt nem akarom.

– Tényleg azt hiszed, hogy ettől jobb lesz? Hogy majd nem fognak piszkálni?

– Már elnézést, igazgató úr, de azok a bunkók csak akkor szállnak rá az emberre, ha úgy érzik, sebezhető. Ha nem vállalom nyilvánosan, ki vagyok, az sebezhetővé tesz. És elvesztem a hitelem, mint újságíró.

– Azért ez nem egészen így van…

– Nem így lenne, ha egy nagyvárosban élnénk. Ahol nem számít, hogy ki van egy lapban kinyomtatott szavak mögött. De ez egy aprócska város még apróbb iskolájának újságja, ahol pontosan tudják, ki mit ír. Hogyan írhatnék leleplező cikkeket, ha közben én is bujkálok?

Az igazgató elmosolyodott. Alexnek kétségkívül van sütnivalója. Nem véletlen, hogy annak idején ő bizonyult legalkalmasabb a feladatra, nem lesz könnyű megtalálni az utódját.

– Rendben. Ha Damian is beleegyezik, tőlem mehet.

– Nem kell az iskolatanács hozzájárulása?

– Tudod, mit? Ezért én vállalom a felelősséget. Ha már kipattant ez a dolog, nem hiszem, hogy tabut kéne csinálniuk belőle. Ahogy mondtad: már úgyis mindenki mindent tud. Beszélnek róla, és ezen a cikk nem fog változtatni. Azt úgysem tilthatják meg, hogy pletykáljanak.

– Köszönöm szépen, igazgató úr! Viszontlátásra! – Alex felállt, hogy elinduljon, de az igazgató még nem végzett.

– Cserébe viszont én is kérnék valamit.

– Igen?

– Kéne két szervező a karácsonyi bulihoz.

Alex szeme felragyogott. Ez talán még jobb hír volt, mint az, hogy lemehet a cikke. Még akkor is, ha Damian feltehetően már nem lesz ilyen lelkes.

– A legnagyobb örömmel.

– Jól van – bólintott az igazgató. – Most menj órára, mielőtt elkésel.

Alex hálásan bólintott. Kitörő jókedvvel hagyta el az irodát, még akkor is, ha lesz mit megvitatnia Damiannel. A cikk miatt nem aggódott, Damiant eddig sem érdekelte túlzottan, ki tudja és ki nem – ezért Alex néha egy kicsit irigy volt rá –, a karácsonyi buli már nagyobb falat lesz, de a fiú elhatározta, hogy mindent bevet, hogy meggyőzze barátját.

Damian az aulában várt Alexre. Kicsit aggódott, elképzelni nem tudta, mi dolga lehet a fiúnak az igazgatóval, de barátja nem volt hajlandó elárulni. Mindenesetre Alex elég vidámnak tűnt, mikor megjelent a lépcsőfordulóban, úgyhogy akármi is volt, nem lehetett rossz hír.

– Beszélnünk kell –ült le mellé Alex.

– Ez nagyon komolyan hangzik – húzta össze a szemöldökét Damian.

– Csak kicsit az. – Alex kihalászta a kinyomtatott cikket a táskájából, és Damian kezébe nyomta. – Szeretném, ha benne lenne a jövő heti újságban. Az igazgató engedélyezte.

Damian átfutotta a cikket, aztán lassan bólintott.

– Rendben. De írd bele a nevem. Ha már mindent tisztázni akarsz, úgy korrekt.

– Köszönöm – sóhajtotta Alex. Örült neki, hogy Damian nem kezdett kérdezősködni, hogy miért nem szólt neki előre, és hogy nem sérelmezte, hogy csak a cikk elkészülte után mutatta meg neki. Végül is, a cikk kettőjükről szól, igaza volt az igazgatónak: Damian ugyanúgy érintett, mint ő.

– Akkor mehetünk? – állt fel Damian, és Alex mégiscsak aggódni kezdett, a fiú elég komornak tűnt.

– Haragszol miatta?

– Dehogy – rázta meg a fejét a fiú. – Csak aggódom érted. Nem biztos, hogy olyan eredményt érsz el, amilyet szeretnél.

Alex megvonta a vállát.

– Emiatt ne izgulj. Egyesek most is piszkálnak, másokat meg most sem érdekel. De zavar, hogy az egész suli rólam pletykál. Az jobban zavar.

– Rendben – bólintott Damian. Tudta, hogy jobb, ha ezt most Alexre hagyja. Neki tényleg nem számított, hogy pletykálnak-e róla, de ha a fiút igen, és megnyugtatja ez a cikk, akkor ő nem fog aggodalmaskodni miatta. Voltaképpen inkább örülnie kéne, hogy Alex ilyen gyorsan idáig jutott.

– Van itt még valami – kezdett bele Alex, és megfogta a kezét.

– Igen?

– A karácsonyi buli…

– Mi van vele?

– Az igazgató megkért, hogy szervezzük meg.

– Nem.

– De miért nem?

– Mert nem hagyom, hogy kockáztasd az életed!

– Akkor kockáztassa inkább valaki más? Ugyan, nem lesz baj! És nem azt mondtad, hogy nem tudsz nekem nemet mondani.

– Akkor mégiscsak tudok – közölte Damian mogorván, mire Alex megtorpant, megragadta a karját, és szembefordította magával.

– Kérlek, Damian! Kérlek! – Alex nagyra nyílt, lelkesen csillogó, könyörgő szemekkel nézett rá. – Ott leszel velem, hogy megvédj, ha valami katasztrófa történne. És ígérem, meghálálom, ha igent mondasz. Nagyon-nagyon hálás leszek érte! Kérlek!

– Majd otthon megbeszéljük, Alex. Most menjünk, mert hideg van és én fázom.

Persze tudta, hogy végül úgyis igent mond, és biztos volt benne, hogy ezt Alex is tudja. De a hálálkodást keményen be fogja rajta vasalni.

– Szóval? – helyezkedett el Alex az ölében. Még nem mondta ki, hogy igen, úgy gondolta, dolgozzon csak meg a fiú azért a beleegyezésért, elvégre kell a fenének a plusz munka, legalábbis ő nem volt olyan teljesítésmániás, mint Alex. Persze tudta, hogy a fiú élvezte a szervezést és a hatalmat, és legfőképp most is azért akarja csinálni, mert a jól végzett munka elégedettséggel tölti el, de nem akarta ilyen könnyen megadni magát.

– Gondolkodom rajta, jó?

– Segíthetek gondolkodni? – kérdezte Alex suttogva, aztán hozzáhajolt, és megcsókolta. Damian ebből a helyzetből kiindulva sok mindent el tudott képzelni, de a gondolkodás az utolsók közt volt.

Kiszakadt a csókból, Alex csípőjére simította a tenyerét.

– Állj fel! – kérte, mire Alex lekászálódott az öléből, és megállt az ágy előtt.

– Mit csinálsz? – kérdezte a fiú, mikor a farmerjához nyúlt, és elkezdte kigombolni a nadrágot.

– Gondolkodom – felelte Damian, és egy mozdulattal a fiú bokájáig rántotta a nadrágot. Alex nevetése nyögésbe fulladt, amikor letérdelt elé, és az ajkai közé vette félig kemény férfiasságát. A fiú szorítása a vállán szinte az elviselhetetlenségig fokozódott, mikor két ujját benyomta a fenekébe, de Damiant nem érdekelte, csak Alex érdekelte, csak érezni akarta a fiú gyönyörét, ahogy az íze szétárad a szájában, ahogy az izmai lüktetnek az ujjai körül. És miután Alex egyre hangosabb nyöszörgéssel elélvezett, és az ölébe omlott, mert nem bírta megtartani a lába, elégedetten húzta magához a fiút, és gyengéden simogatta a vállán szuszogó fiú haját.

– Nem arról volt szó, hogy én leszek hálás? – kérdezte Alex kásás hangon.

– Majd a buli után hálálkodhatsz, ha minden rendben lesz.

Alex néhány pillanatig mintha fel sem fogta volna, mit hallott, aztán felpattant a szemhéja, és döbbent tekintettel nézett rá.

– Ezt most jól értettem?

Damian nevetve bólintott, Alex pedig a nyakába vetette magát.

– Tudtam, hogy igent fogsz mondani! – közölte, aztán szenvedélyesen megcsókolta, és Damian abban a pillanatban pontosan tudta, hogy miért is nem éri meg nemet mondani Alexnek.

Damiannek aznap éjjel újabb rémálommal kellett megküzdenie. Nem tudta, hogy emlék, vagy inkább kínzó látomás egy a paranoid elméje által elképzelt jövőről, de Alex az álmában nem úszta meg a lezuhanó lámpát, és amikor látta magát a vérbe fagyott fiú mellett térdelni, iszonyodva ébredt, izzadságban fürödve ébredt.

Szerencsére Alexet nem ébresztette fel, de a fiú, mintha csak érezné, hogy menekülne az ágyból, átvetette a karját a hasán, ő pedig inkább nem mozdult, nehogy felkeltse a fiút. És amíg éberen feküdt az éjszaka hátralévő részében, azon gondolkodott, hogy legközelebb mégiscsak beszerez egy fokkal erősebb tablettát…

Előző fejezet                                                                                                                                                          Következő fejezet